1 fejezet

I. FEJEZET

Az első szerelem

Hűvös volt a reggel. Hajnali ötkor halk óracsörgés hallatszott a párna alól. Bell gyorsan összeszedte magát és nagyon óvatosan kinyitotta szobája ablakát. Talán szerencséje lesz és tud integetni szíve választottjának, Frenkynek. Reménykedett,  hogy tíz percen belül megjelenik, hisz a kamasz  apja is ilyenkor ment a munkahelyére. Ha Sam meglátja, hogy a lánya az ablakból figyeli azt a mihasznát, biztosan büntetés lesz a vége.

A szomszéd utca elején halványan pislákolt a lámpa Alig kivehető sziluett jelent meg a sötétben.

Ő volt! Bell szíve majdnem kiugrott a helyéről. Alig tudta kivárni, míg Frenky odaér a ház elé.

Legszívesebben szaladt volna… Mit szaladt!!…. Repült volna kedvese elé, de nem tehette. Így hát maradt a szavak nélküli kommunikáció. Frenkynek sietnie kellett, hiszen Ő is munkába ment. Éppen csak annyi idejük volt, hogy amíg a ház előtt elhaladt a fiú, epekedve nézték egymást és tudatták a másikkal, hogy mennyire, de mennyire hiányoznak egymásnak.

A nyikorgó ajtó hangja jelezte a lánynak, hogy felébredt az apja, így gyorsan becsukta az ablakát, amire még egy másodperccel előtte szerelmes szavakat suttogott és beugrott az ágyába. Fejére húzta a takarót és széles mosollyal az arcán próbált még pihenni egy kicsit.
Nehéz volt a kalapáló szívével alvást tettetni. Még jó, hogy Sam nem nyitott be a szobába. Biztos lebukás várt volna a lányra.

Bell eleinte minden számára fontos titkot megosztott az édesanyjával, de úgy tűnt, a szülők nem támogatják ezt a fiatal szerelmet és egy idő után inkább magában tartotta az érzéseit.

A lány szülei nem szerették a srácot, sőt! Tiltották! Pedig nagyon sok szép hónapot töltöttek együtt.

Persze mind ezt a szülők tudta nélkül. Valami oknál fogva a szülők közt is feszültség volt.

Szinte Shakespeare-i vonalakat lehetett felfedezni a gyerekek szerelmének kibontakozása közben.

De Ők mit sem törődtek a tiltással. Május volt és szerelem.

Bell a Sárkány, a szerencse jegyének szülötte volt . Büszke, fényeskedő, élénk természetű lényéről lerítt a határtalan önbizalom. Nagyon értelmes, azonnal észrevette és megragadtta a kínálkozó lehetőségeket. Törekvő és becsvágyó volt, amihez hozzákezdett, azt véghez is vitte. A keze alatt majdnem minden arannyá vált. Mindig a tökéletességre törekedett, és igyekezett minden helyzetben saját elvárásához tartani magát. Általában hajlamos volt bírálni azokat, akik nem nyerték el tetszését, és túl gyorsan alkotott véleményét a másik szemébe is mondta. Néha hiszékeny volt, és ha becsapták vagy megsértették, sérelmeit sokáig dédelgette, nehezen felejtett és még nehezebben bocsátott meg. A feszültség és a konfliktushelyzet szinte a lételeme volt, született mutatványos, és általában nem volt híjával a közönségnek. Sziporkázó egyéniség, s jóllehet, meglehetősen követelőző, sok barátja akadt, és általában a figyelem középpontjában állt. Személyes kisugárzása gyakran forrása volt mások lelkesültségének is.

Lelkiismeretes és szorgalmas, munkabírásáért és tisztességéért sokan csodálták. Jó vezető válhatnott volna belőle, ha néha mások véleményét is elfogadja, és tekintettel van beosztottai érzékenységére.
A zenét, képzőművészeteket és irodalmat nagyon kedvelte.

Bell iskola után rend szerint balett órákat vett. Szoros napirendjébe nem nagyon fért bele a csavargás. Frenky ilyenkor általában három-négy órákat várt a próbaterem előtt, hogy lássa szerelmét. Titokban reménykedett, talán majd ma megfoghatja a fruska kezét, esetleg csókot is csenhet tőle.

Két év korkülönbség volt köztük. Bell még alig múlt 14 és fél éves, mikor felfigyelt a nála egy fejjel magasabb napbarnított, zöld szemű fiatalra. Megszólítani nem merte, így nem tehetett mást, csak remélhette, hogy Őt is észreveszi.
 A fiatalok mindig nagy társaságban lógtak a közösségi házban. Délutánonként leültek kártyázni vagy a helyi büfénél töltötték a szabadidejüket. A lányok, akik ebbe a társaságba tartoztak, homlokegyenest máshogy éltek, mint Bell.

Nem voltak Ők rosszak, de sokkal jobban az életre valók voltak, mint a kissé prűd nevelésű Bell. Lehet, hogy nem is voltak nevelve. Az élet tanította Őket. Minden esetre, rájuk minden férfi felfigyelt. A mindig jókedvű társaságban a szókimondó, vagány egyének vitték a pálmát. Valamit ki kellett találni….

Nem volt nehéz felhívnia magára a figyelmet.168 cm magasságához alig 40 kilogramm társult. Hosszú gesztenyebarna hajánál már csak a sötét, fekete szemei csillogtak jobban.

Balettcipőben, dresszben ellejtett a legény előtt, mintha véletlenül éppen arra keresne valakit.

A társaságból szinte mindenki ismerte a táncos lányt, így nem volt nehéz szóba elegyedni a többiekkel. Bell helyet foglalt az asztalnál és máris indult a csevej.
Szikrázott a levegő köztük az első pillanattól kezdve.
Mindenki tudta, hogy ezt senki sem fogja jó szemmel nézni. Nem voltak egy kasztból valók.
Bár Frenkyt próbálták lebeszélni a haverok tervéről , Ő valamilyen oknál fogva nem tágított. Megfogatta: megszerzi magának a lányt.

Aznaptól minden próba után együtt mentek haza a fiatalok. Frenky szívesen kísérte haza a fruskát, pedig tudta jól, hogy még a kezét sem foghatja meg.
És még azzal a pszichikai teherrel nem is számolt, hogy a lány szülei az erkélyen állva várják a gyermeket haza. Nem nézték jó szemmel ezt a kezdődő barátságot. Nagyon nem..
A szerelmesek tudták ezt jól, de valószínű, ez hozta Őket még közelebb egymáshoz. A TILTOTT GYÜMÖLCS ízét   kóstolgatták.

Így kezdődött a mindent elsöprő szerelem.

Frenky fiatal kora ellenére jóformán egyedül élt. Szülei régen elváltak, anyja elment vidékre.

Frenky először anyjával tartott, de az apja minden féle fondorlattal vissza édesgette magához nagyobbik fiát. A kamasz nem látott át a szitán. Apja nem akart gyerektartást fizetni, ezért az egyik gyereket visszacsalogatta magához.Ezután már teljesen mindegy volt, hogy Frenky hol tartózkodik, mit csinál, mit eszik, kikkel lóg. Az öreg Frenk az italt sem vetette meg. Néha tiszta szégyen volt, ahogy kinézett. A szomszédos utcában volt egy ifjúsági klub. Sokszor itt találkoztak össze. Volt, hogy haza kellett segíteni apját, annyira kiütötte magát. 
Aztán hogy, hogyse Frenk megismerkedett a városi gyámhivatal egyik munkatársával, Klaraval.

A nőnek már volt egy gyereke,a kis Klara. Azt hihették volna, hogy most minden jó lesz,családi idill meg minden, ami vele jár… Frenkyt vérge valaki kezelésbe veszi, de ez óriási tévedésnek bizonyult.

Apja nem törődött vele, új kapcsolatát építgette. Abba pedig már nem fért bele a „gyerek”. Frenk gyereke….

Klara nem viselte el a fiút, csak a saját kislánya kapott meg minden figyelmet.

Még azzal is megvádolta Frenkyt, hogy molesztálta a kislányt, csak azért, hogy eltávolítsa a fiút a házból.

Frenk pedig örült, hogy egyáltalán szóba áll vele még nő! Így hát mindent elhitt a mostohának és kitagadta fiát. Egyre többet tartózkodott a nő lakásán. Frenky pedig ott maradt pénz és étel nélkül egy majdnem üres lakásban.. Csak a minimális bútorok és felszerelések vették körül. Semmi nyoma a törődésnek, a harmóniának..a családnak..

Ezen a nyáron is, mint mindig folytak a felkészülések, a próbák.
A táncegyüttes sokat turnézott külföldön. Éppen szicíliai útjukra készültek, mikor Frenky apja elvitte az új mostohát wellnessezni. A fiú kapva kapott az alkalmon és szervezett egy házibulit, ahová Bellt is elhívta.

A lány tudta, hogy itt az alkalom, hogy közelebbről is megismerhesse Frenkyt.
Csakhogy a próbáról hiányozni nem lehet, az kizárást von maga után, aztán pedig menni kell haza. Nehéz ügy. Meg kell oldani.
Szombaton egész nap a közösségi házban volt zenekari próba.   

Mindenkinek lógott a bele a sok ugrálástól, pedig igen jó kondiban voltak a táncosok.
Még a levegővétel is fájt, de ki kellett bírni!
 Aki gyenge, elvérzik! Aki elvérzik, nem táncolhat!
Bellnek az élete volt a tánc. De kezdett rajta elhatalmasodni valami új, valami pezsgő érzés, amit még soha azelőtt nem érzett. Ez adott neki erőt, hogy a nap végére is maradjon némi energiája.

Otthon úgy tudták, hogy este 11-ig lesz a próba. Nem így volt. Bell tisztelte a szüleit, de most először egy fiú miatt hazudott nekik. Kilenckor lezuhanyozott az öltözőben, kivette szép ruháját a hátizsákból , csinosan felöltözött és átment a szomszédos házba, ahol már javában folyt a buli.

Akkoriban jött be az MTV zenei csatorna. Frenkyék háza tetején volt parabola, amivel tudták fogni az adást. Nem egy válogatott társaság gyűlt itt össze, Bell mégis mindenkivel szót értett.
Különösen jó szociális érzéke volt, s nem mellesleg jó hallgatóság is.
Leült a kanapéra a kezében egy pohár kólával és mindenkivel jót beszélgetett.

Telt-múlt az idő. Ez a két fiatal pedig úgy viselkedett egymással, mint aki nem is akar a másiktól még egy jó szót sem.
Mindegyik félt megszólítani a másikat. Ha  Bell kiment az erkélyre,Frenky bement a szobába, és fordítva. Már fél tizenegy  is elmúlt, mikor valaki felvetette, hogy menjenek át a diszkóba.
Bellnek összeszorult a torka. Nem merte elmondani, hogy Ő valójában szökésben van és nem is mehet diszkóba. Most mi legyen?

A többiek már a liftet várták, mikor Bell az utolsó szemetet is összeszedte a nappaliban és elindult a kijárat felé.
De végre megtört a jég. Frenky a lány karja után nyúlt és visszahúzta a lakásba. Úgy magához szorította, mint ha soha többé el sem akarná engedni.   Érezték egymás szívdobogását, ami inkább egy légkalapácshoz volt hasonlítható .
Bell nem is akart szabadulni az ölelésből, hiszen erre várt hónapok óta. Percekig álltak így szótlanul.
De menni kellett..A mámorító érzés után gyorsan rájött, hogy nem késhet otthonról!Ha rájönnek, hogy kilenckor már vége volt a próbának, olyan szobafogságot kap, hogy csak na.
Kihúzta magát szerelme ölelő karjai közül és siető léptekkel elindult a lift felé.
Összezárva egy liftben azzal az emberrel , aki abban a pillanatban az ISTEN! Frenky udvarias volt, nem támadta le Bellt. Csak álltak egymás mellett, míg a lift a földszintre ért.

Amilyen röpke másodpercnek tűnt az ölelés az ajtóban, olyan hosszúnak a hazafelé vezető út. Már fél óra késésben volt a lány.
Szaporázták a lépteiket, bár nem kellett messze menni. Kb.600 méterre laktak egymástól.
Mikor a ház elé értek, Frenky mélyen a lány szemébe nézett, lassan hajolt közelebb, mintha várná:vajon megcsókolhatja- e szívének választottját.
 Bell nem ellenkezett. Abban a pillanatban nem is akarta tudomásul venni a körülötte lévő világot! Soha, de soha nem akarta, hogy ennek a pillanatnak vége szakadjon. A csodálatos érzésnek egy rideg üvegablakon való kopogás vetett véget. Bell anyja finoman jelezte, hogy lát mindent!
A két fiatal elbúcsúzott és mindenki ment a maga útjára.
Bell szinte úgy libbent be az ajtón, azt sem hallotta, mit kiabálnak neki.  De akármilyen büntetés is lesz most, úgy gondolta:megérte.
Boldog volt. Határtalanul boldog!

(……)