2. fejezet

II.fejezet

Az első-  utolsó forró nyár

Az első csók elcsattanása után elválaszthatatlan gyerekek nem győztek betelni egymással. Amikor csak lehetett együtt töltötték az időt. Nem volt az olyan sok, de tudták, egyenlőre ennyi jutott nekik. Mindenki élte a kis életét. Szülőkkel hadakoztak , iskolába jártak, dolgoztak, barátokkal tengették szabadidejüket. Volt viharos napjuk, hetük, de mindig visszataláltak egymáshoz. Néha elengedték egymást,aztán meg sírva békültek. TELT AZ IDŐ….

….Végre egy kis levegőhöz jutottak. A szülők dolgoznak. Frenkynek ez a nyár szabad volt. Szabaddá tette. Mit foglalkozott akkor bárki is azzal, mi lesz, ha majd nem kell a munkahelyre?? Hiányszakma volt az övé. De bármikor megélt a maszek munkákból is. Megélhetett volna, ha dolgozik. De Ő nem kért most ebből. Semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy Bell közelében lehessen.

Ha meleg volt, lementek a barátokkal a folyóhoz napozni,fürdeni, ha rossz volt az idő, akkor a helyi ifjúsági klubban találkoztak. Frenky még mindig tiszteletben  tartotta Bell kérését, de egyre nehezebben tudta magát visszafogni. Nagyon szerette a lányt. Erős vágyát azonban le kellett küzdenie.

Na persze itt is voltak ”jó” barátok, akik folyamatosan cukkolták,tanáccsal látták el Frenkyt:

-Hagyd ott ,még éretlen hozzád!

-Béna vagy?Nem fekszik?Még gyerekagyú!

-Már egy éve szívat, keress mást!

-Nem hozzád való!” Úri picsa”!

De Frenky mit sem törődött a beszólásokkal! Tudta,előbb-utóbb egy pár lesznek és nem kell más lányok„szolgáltatásait” igénybe vennie. Végül is a 90-es évek elejét írjuk. Már az a gyanús, ha valaki 20 évesen nem anyuka. Bell pedig már majdnem 16 és még barátja sem volt.

Amikor nem volt balett, a lány azonnal Frenky karjaiban kötött ki. Az utcán nem nagyon mutatkozhattak, hisz Sam vendettát ígért a fiúnak, ha meglátja a lánya közelében.

Sétáltak a zeg-zúgos   parkban és a közeli folyó partján is sokat időztek. Már idestova 1 éve tartott köztük a románc. Mindketten tudták, hogy előbb-utóbb meg fog történni az, amiről álmodnak: eggyé válnak a szerelem tengerében.

A nyár amilyen gyorsan jött, úgy tova is szállt.

A boldogság percei voltak azok, melyeket egymás társaságában töltöttek. Frenky nem volt egy beszédes gyerek, mégsem unatkoztak egy percet sem.Ha Bellel volt, nem lehetett ráismerni. Sokkal barátságosabb, beszédesebb volt a lány társaságában.

…Beköszöntött a december. A két fiatal megbeszélte, hogy Frenkyéknél találkoznak este. Tudták, eljött a nap. Bell nagyon félt, hiszen Őt még senki sem világosította fel…

Emma, Bell anyja nem tartotta fontosnak. Pedig most elkelne némi jó tanács! Nem volt olyan meghitt a viszony anyja és lánya közt, hogy ezt megbeszéljék. Óriási hiba volt ez mindkettőjük részéről. Emmának fogalma sem volt róla, mit csinál a lánya,Bellnek pedig nem volt kivel megosztania félelmeit, tanácstalanságát.

És az este végleg és visszavonhatatlanul eljött….

Bell még soha nem volt férfival. Bár Frenky is azt állította, hogy még nem volt szexuális kapcsolata, elég hihetetlennek tűnt. Hiszen 18 éves!És Frenky elég jóképű fiú.

Beléptek a fiú szobájába. Kattant az ajtózár.

Az éjjeli lámpa -ami fel volt csíptetve a polc szélére- halványsárga fénnyel égett, furcsa vonalakat rajzolva a plafonra és a szoba falára. Olyan volt, mint egy kis menedék. Bellen fekete mini ruha volt, amitől Frenkynek a szíve torkában dobogott ,mikor meglátta. Kezeivel végigsimította  a lány hosszú, barna haját, majd forrón belecsókolt a nyakába. Vállait csókolgatva haladt lefelé testén, közben jobb kezével a hátát és csípőjét simogatta. A lány szaporábban kezdte venni a levegőt.

Végig simította a hátát, alig érintve bőrét. Bell ránézett a fiúra, gondolatai azon jártak, vajon tetszik-e neki igazán? Odabújt és megcsókolta, majd lágy puszit adott vállára. Olyan jól esett a lánynak, hogy nem lett volna ereje tiltakozni, de hát nem is akart.

Az egész estét  együtt töltötték. Persze Bell szülei erről mit sem sejtettek. Hivatalosan a lány buliban volt. Engedély a távollétre éjjel 1 óra. Ki is használták az időt a fiatalok mind az utolsó percig..

Így teltek el a napok, hónapok. És akkor….

…Levél a Hadkiegészítő Parancsnokságtól! Frenkynek be kell vonulnia katonának. Ó,ne! Most mi lesz?!..

Bell még iskolába járt, mikor Frenkyt besorozták.

Az öreg Frenk  akkorra már úgy behódolt az új asszonynak, hogy még a lakását is eladta,melyben a fiával élt. A nő lakására pedig gyerek nem mehet!

Olyan rossz volt a viszony a családdal, hogy a fiú a barátjánál húzta meg magát. Mikor eltávozásra engedték, akkor sem az apjához ment, hanem barátokhoz. 

Bell rendületlenül írta a leveleket,készítette az illatos borítékot, tartotta  szerelmében a lelket. Nagyon nehéz volt mindezt úgy véghez vinni, hogy Bell szülei mit sem sejtsenek meg belőle.

Egyre nehezebb volt.

Hiába a nagy szerelem, a családi zűrök,a lelki traumák, a távolság elkezdte felőrölni a pár idegeit. Már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. A haverok lassan már többet tudtak az együttléteikről, mint Ők maguk. Frenky nem akart szégyenbe maradni,ha kérdezték,Ő válaszolt…

Bellnek már sokszor kínos kérdéseket szegeztek. Persze minden el lehetett hárítani egy „semmi közöd hozzá”-val, de ez akkor sem mehetett így tovább.

Bell imádta a tánc minden formáját. Így a diszkóban is mindig megállás nélkül végigbulizta az éjszakát. Frenky nem volt rongylábú. De a lassú tánc csakis Bellnek dukált.

A nagy kedvenc szövegét is többször leírta, még levélben is:

Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.

Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged


Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!

Aztán valami történt.

Frenky leszerelt és minden megváltozott.

Már nem voltak gyerekek..Már túl sok rosszat kaptak a világtól. És Bell már inkább csak a rosszat látta.

Frenky a diszkóban ha többet ivott a kelleténél, szemrebbenés nélkül küldte a csajozós szöveget. Egy probléma adódott csupán: az alany nem  Bell volt.

És egy ilyen éjszaka után a lánynak elege lett.

Kiadta a fiú útját. Persze nem gondolta Ő komolyan, csak rá akart ijeszteni. Hiba csúszott a számításba. Frenky szabadságérzete azt kívánta, hogy ennek ott legyen vége.

A következő szám  ismét lassú,andalgó zene volt.

Frenky már a buli előtt észrevette, hogy egy szőke lány nagyon figyeli. Szájon csókolta és kézen fogva együtt távoztak a helyszínről. Mindez történt úgy, hogy Bell végignézte.

De nem szólhatott egy árva szót sem, hiszen éppen Ő adta ki az útját.

Inkább elbújt a diszkóspult oldalának zugába és egész éjjel  ott zokogott. Bell sírt. Ahol minden barát, ismerős látta. Nem értették, mi történt.A  mindig mosolygós lány ott sírt a többiek szeme láttára. Alig bítra abba hagyni. Mindjárt felkapcsolják a villanyokat és Ő megszakad a sírástól…

 Összetört szívvel, a fájdalomtól szinte megrészegülve ment haza. El akarta felejteni ezt az egész megalázó helyzetet.

Vasárnap délután már tudta, hogy több is történt Frenky és a másik lány közt.

 Elárulva érezte magát és szinte egy kicsit bele is halt a megalázottságba. Soha nem gondolta volna, hogy ez velük megtörténhet.
Frenky hiába bizonygatta, hogy ez csak egy kaland volt számára, Bell befejezettnek tekintette a közös életüket.

 Aztán jöttek a szürke hétköznapok. Bell majdnem minden nap látta a fiút a parkban. Nem a legjobb oldalát mutatta.. Leslie barátja belevitte minden olyan dologba, amibe nem kellett volna. Csavarlazítót szereztek és azt használták kábítószer gyanánt. Ha nem volt csavarlazító, akkor ragasztót nyomtak egy zacskóba és azt szívták. Messziről érezni lehetett rajtuk a bűzt. Ezek a fiúk délutánonként a parkban szívták kábultra magukat. És ez így ment hónapokon át. Frenky még egyszer-kétszer próbált Bell közelébe kerülni, de a lány így már nem kért ebből az egész előadásból egy fél jelenetet sem. Egy napon a lány megbeszélte a haverokkal, hogy találkoznak a megszokott helyen és együtt töltik a napot.

 Mivel kismotorral nem lehetett a szabályok szerint két személlyel közlekedni, a fiatalok a járdán eltolták a motorokat a legközelebbi utca elejéig. A lányokkal innen indultak volna csavarogni. A járdán sétálva egyszer csak szembetalálta magát a két fiatal. Ekkor Frenky önkívületi állapotban elkezdte rángatni Bellt, nem értette, miért nem áll szóba vele a lány. Bell nem hagyta magát. Taszított egyet a fiún, aki bedőlt a járda melletti bokorba. Érezni lehetett a csavarlazító gyomorforgató szagát a lehelletén. Már-már megalázó volt ez mind kettejük számára. Hogy süllyedhettek idáig...