3.fejezet

III.FEJEZET

GIMI ÉS AMI VELE JÁR

....Különcsége megosztó volt. Bellt nagyon lehetett szeretni és nagyon lehetett utálni. Akit közel engedett magához,aki egy kicsit is ismerte, az szerette. A baj csak az volt, hogy nagyon kevés embert engedett magához közel. Aki ránézésre ítélte meg, az nem sok jót fűzött hozzá. Ők nem tudták: a látszat csal. Ez a rapper stílusú, számukra szedett-vedett ruha egy nagyon érzékeny lelket takart egy igen törékeny testtel. Ne felejtsük, alig volt 47 kg. Sam és Emma rengeteget dolgoztak. Mindig volt,mit a tejbe aprítani. Bell öltözhetett volna a legutolsó divat szerint is, de az túl belesimulós lett volna. Ő lázadó volt.

Ez volt az álca. Okos lány volt,  ügyelt arra, hogy a gyenge pontjait ne vegyék észre.

Sírni nem sokan látták. SŐT! Mindenki nagyon kemény lánynak gondolta.

A szélsőségek emberének is nevezhetnénk. Amikor jó kedve volt, általában mosolygós arc mellé harsány természet párosult. Humorérzéke is elég fejlettnek mondható. Sokat csipkelődött, jókat lehetett vele bandázni. Nagyon szerette magát körülvenni barátokkal. Úgy érezte szeretik is. És a mosoly, melyet küldött, mindig visszaszállt felé. Néha igazi bohóc volt. Benne volt minden iskolai csínyben. Kedvelte az osztályát, még némely lánnyal is szót értett. Pedig Bell nem nagyon bírta a nőcis beszélgetéseket. Jól érezte magát de csak azokkal, akiket közel engedett magához.
A suliban nem érezte magát egyedül.

Mikor úgy gondolta igazságtalanul bántották-mert volt ilyen-,akkor nagyon keményen kiállt az igazáért. És ezt tette, akkor is, mikor mást bántottak. Volt, hogy verekedésig fajult a dolog, be Bell nem ijedt meg senkitől. Törékeny testnek tűnt, de valójában tiszta izom volt.  3 éves kora óta a sok balett, kosarazás, röplabda és a fiúkkal a foci elég keménnyé edzette.

A grundon- ahol felnőtt- rajta kívül még két lány volt, a többiek mind-mind fiúk. Egy szó, mint száz, nem kellett volna tőle pofon. Nem is tudott pofont adni, Ő fiúsan, rögtön ököllel ütött. És az sem érdekelte, ha nem nő volt az ellenfél.

Elég sokszor került bajba, de általában nem Ő volt a konfliktus kezdeményezője. Ezek a dolgok persze gyorsan terjedtek a fiatalok közt, és másnap már mindenki csak arról beszélt, hogy Bell már megint bajba került. Arról nem szól a fáma, hogy miért...

Lekevert egy fiúnak, mert fogdosta a fenekét? Többé nem fordult elő!

Az osztálytársa barátnője belekötött?Többé nem fordult elő!

Családtagjait vették a szájukra?Többé nem fordult elő!

És még sorolhatnánk a bajok forrását... Hiába is próbálta volna meggyőzni az embereket, rosszul látják Őt....A róla kialakított képen varázs ütésre változtatni nem tudott. Nem szégyellte, hogy verekedett. Úgy gondolta, mind megérdemelték! Pedig a szíve mélyén tudta:megint hibázott. Húzott egy strigulát a rosszabbik dolgok közé. A jó oldal lassan eltörpült a rossz mellett.

Pedig nem volt Ő rossz, csak meg akarta változtatni a körülötte lévő világot.....

• Milyen jogon ítélik meg Őt, mikor nem is ismerik?
• Milyen jogon alkotnak véleményt az életéről, mikor azt sem tudják mit-miért csinált?
• Kik azok, akik előírhatják neki,hogy kivel barátkozzon?
• És egyáltalán, miért akarnak beleszólni az Ő életébe?
• Miért nem akarja jobban megismerni Őt a felette ítélkező?

 Természetesen egy idő után minden kérdésre tudott válaszolni:

• Persze, hogy nem ismerik, hisz Ő maga zárta ki a lehetőségét annak, hogy jobban megismerjék!
• Miért is ne alkotnának véleményt ilyen viselkedés láttán?Egy lány, aki ahelyett, hogy hallgatott volna, nekiállt csépelni az "ellenséget".
• Kinek tetszene, ha a gyereke egy ilyen balhéssal barátkozna? Milyen társaságba keveredett??
• És persze, hogy beleszólnak az életébe, hisz nem akarnak neki rosszat!!!
• Nem utolsó sorban: ki akar egy ilyen embert megismerni jobban??

Tudta, valami nem stimmel. De hát Ő nem tud NEM Ő LENNI!!

Összetört. Persze a kívülállók ebből mit sem vettek észre.

Úgy döntött, bezárkózik a magának kialakított kis világába, de ez mellett PRÓBÁL MEGFELELNI AZ ŐT KÖRÜLVEVŐ TÁRSADALOM ELVÁRÁSAINAK.

.......Reggel 6 óra. Csörög a vekker. Bell nem nagyon szeretne kikászálódni az ágyból. Fáj mindene. Ebben a hónapban sem könyörült meg rajta Ms. Menses. Úgy aludt el előző este, hogy nem is emlékezett rá, hogy a feje leért a párnára. A görcsös fájdalomtól szinte elájult. Még kislány korában, mikor fájdalmai voltak, átment Sam és Emma szobájába, de ez ciki lett volna. Középiskolás és még anyuék közé bújjon???Este három fájdalom csillapítóval feküdt le, mégis úgy érezte, alig tud uralkodni magán.

 Egész éjjel azon gondolkozott, vajon túléli-e ezt az éjszakát. Sikerült!

 Reggel kiment a mosdóba, megpróbálta rendbe szedni zilált külsejét. Volt min javítani. Este még megmosta a haját, de már hajszárításra nem volt energiája. A fésű sem volt az igazi. Többször beletört a hajába az elmúlt hónapok alatt. Megpróbálta hajkefével, de az úgy tépte a haját, hogy inkább csak egyszerűen lófarkat kötött. Bell mindig kilógott a sorból. Lehetett volna az egyik legnőiesebb lány a suliban, de Ő más volt. Kislány kora óta rajongott a fiús játékokért, stílusért, zenei ízlése sem a Back Street Boys vonalát képviselte . A nőiesség nem volt az asztala. Félreértés ne essék, tudott nagyon is nőies lenni, de ez az érzés ritkán kerítette hatalmába. E napon is a legalább 3 számmal nagyobb kantáros farmerját vette fel, apja méretű pólóval. Sport cipőt húzott és baseball sapkát. Felvette Charlotte Hornets-es  pulcsiját és nagy nehezen elindult az iskolába. Ezen a reggelen nem akart beszélgetni senkivel. Fejére rakta a fülhallgatót és soul-t hallgatva ballagott az iskola felé.

Semmit sem akart érzékelni a külvilágból. A sok fájdalomcsillapítótól kábán vonszolta magát és reménykedett benne, hogy ma senki sem találja meg.

Ilyenkor általában otthon maradt, de ma mégis össze szedte magát.

Jobb lett volna, ha nem teszi. Törire nem készült, mert már az esti próba után rosszul lett, nem volt ereje tanulni. Tegnapelőtt átnézhette volna az anyagot, de nem sejtette, hogy így fog járni. A tanár úr felszólította.

Bell csak habogott:

- A kérdést értem,......a választ nem tudom!

- Ülj le, eggyes!

Vegyetek elő írólapot!-mondta a tanár és lendületes léptekkel az ajtótól az ablakig végigrohanva kiosztotta feladatsorokhoz tartozó csoportokat:

-A,B,A,B,A,B

Bell jelentkezett. Szólt,hogy nem tud most dolgozatot írni. Ő ma csak megfigyelőként vesz részt az órákon, hogy ne legyen több hiányzása.

-Mi a bajod, nem tudod megfogni a tollat? Ha nincs eltörve a kezed, a tudás a fejben,lehet dolgozatot írni!

A tanárt a legkevésbé sem érdekelte, mi a helyzet, ügyet sem vetve diktálta a kérdéseket.

Bell nem gondolta, hogy menstruációs problémáját kiteregeti az osztály előtt, legfőképp nem a történelem tanárával fogja ezt megbeszélni.

Kapjon inkább igazolatlant, de még egy egyes és nem lesz meg az átlaga félévre.

Felállt és ki akart menni a teremből.

-Bell, semmi baj, kimehetsz. A dolgozatodat értékelni nem lehet. Vagyis lehet:egyes!

És még a lány ki sem ért a teremből, a tanár nekiszegezett még egy kérdést.

Bell nem is hallotta már mit beszél a tanár,csak minél előbb hagyja el a termet.Itt most úgy sem talál megértésre.

Nem volt szerencséje. Egy egyes dolgozat megírását akarta elkerülni és helyette 3 egyessel távozott a teremből. Jó kis nap ez! Ez azt jelenti, hogy félévkor bukás töriből!Nagyon remek. Na ezt hogy fogja otthon elmondani. Az apja nem lesz könyörületes,az tuti!

Kár volt egyáltalán felkelni ma!- könyvelte el magában a lány és csak ült az üres folyosón. Még arra sem volt ereje, hogy hazamenjen. Elege volt már abból, hogy mindenki jobban akarta tudni, mit is gondol, hogy is érez, mit is szeretne......

Egyébként jó volt az osztály is. Hat lány és három fiú volt a kemény mag. Bell imádott velük lenni. Amikor iskolában voltak, mindig történt valami érdekes,valami huncutság.

Egyszer tesióra helyett kilencen átmentek a szomszédos kiszolgáló egységbe. A fiúk úgy berúgtak, hogy nem is tudtak visszamenni a suliba. Vicces volt, amikor az utolsó órán- ami éppen osztályfőnöki - mégis megjelentek. De legalább udvariasak voltak, kopogtak. Az egyik srác egy fogast szorongatott a kezében. Nem sima fogas volt az....Olyan testrész volt kifaragva fából, ami csak a férfiaknak van.

Na, hogy ne legyen ez még elég, interjúalanynak tekintették a tanárnőt , a fogast-nevezzük így- pedig mikrofonnak. Hát nem örült a tanárnő!! Bell és a többiek majd megszakadtak a nevetéstől. Hát persze, hogy igazgatói megrovás lett a vége. Volt olyan is, hogy a lányok közül gondolt egyet valaki, és a reggeli járattal felment Pestre. Másnap mutatta, mi az új divat a Fővárosban.

Lassan ennek a félévnek is vége lett. Bell végül hármasra zárta az évet töriből.

Reggeltől- estig be volt táblázva az ideje.

• 8:00-14:00 iskola
• 14:30-16:00 felkészülni a másnapi órákra, 
• 16:30-21:00 :próba

És kezdődött minden elölről. Hétfőn és szerdán általában szabad volt. Akkor tudott egy kicsit a barátaival együtt lenni. Feltéve, ha Sam elengedte. A szülők is érezték, hogy túl van terhelve gyermekük, de valami mellett csak ki kell tartani, nem igaz? Emma volt Bell és Sam közt a villámhárító. Legalábbis Bell úgy gondolta. Később azonban rájött: Sam azért volt olyan durva Bellel , mert Emma állandóan csak monda a magáét. Bell tényleg lázadó volt, amikor volt rá ideje....

Néha úgy érezte, elszálltak a gyermek évek és a fiatalkora is a színpadon múlt el. Minden osztálykirándulásból kimaradt, mert ugye a próbáról hiányozni nem szabad. Sokszor nem tudta eldönteni, akarja-e egyáltalán ezt az egészet. Volt látszatja a munkájának, de nem ezt akarta hivatásának..Vagyis egy idő után már nem.

Emma nagyon büszke volt a lányára, de nem vitte túlzásba lánya dicséretét. Bell pedig már nem tudta mit is keres valójában ezen a világon?

A művészi színvonalra emelt tudását a túrnék alkalmával bemutathatta, vadidegen emberek tapsát hallgatta, az elismerő szavak és levelek sem maradtak el. Csak éppen Bell nem erre vágyott.

Ismét úgy érezte egyedül van.

Társai kedvelték,a táncosok ismerték már egyedi humorát. Tudták kezelni a lányt. Csak egyet nem tudtak : Bell már köztük is egyedül érezte magát.

Hiába a  csillogás, az elismerés, ha a benne lévő érzéseket nincs kivel megosztania. Szerette a körülötte lévő embereket, de hogy jött volna az ki, ha a "nagy kemény " Bell nekiáll panaszkodni.

Inkább nyelt egy nagyot és minden ment úgy, ahogy eddig.

Eljött a nyár. A városban most készül nyitni az új pizzéria. Bellnek sikerült megcsípnie egy állást. Szerencséje volt. Éppen két olyan csajszit választottak még, akiket jól ismert.

Az egyik vele táncolt, a másiknak ugyanaz volt a szerelme: a motor.

Bell kicsi kora óta imádta a kétkerekű járgányokat. A vérében volt. Annak idején az apja, anyja, a nagybátyja is motorozott.

 Nem is volt senki meglepve, hogy a kissé fiús nevelést kapott Bell is a szerelmese lett a motoroknak.

Kiskorában Andy, a nagybácsi vitte motorozni sokat a lányt. 14 évesen két féle fiatal volt a városban: akinek volt motorja és a kinek nem. Akinek volt, az mind ismerte egymást. Jóformán egy társaságot képeztek. Előfordult, hogy több, mint hetven motoros ment egyszerre egymás után a városban. Persze ennek a lakók nem nagyon örültek. Hangos dübörgés hallott már messziről, mikor jöttek a fiatalok.

Bell is közéjük tartozott. Bár saját motorja nem volt, akadt mindig egy haver, aki vitte magával. De az is előfordult, hogy megkapta a motort és Ő vezethetett. Na! Aki akkor látta ezt a lányt.....sugárzott a boldogságtól, a szabadságérzete kimondhatatlan öröme szinte repítette. Ez volt a  MINDENE.

Akkor nem mondhatta meg neki senki,mi a helyes, nem szólhatott bele senki,mit is csinál éppen.

Az egyetlen dolog, ahol csak Ő volt, senki más.

Szóval a pizzéria!

Már ez első nap nagy volt a tolongás. Új étterem a város központjában. Előtte  nagy placc asztalokkal teli, szemben vele parkoló. Egész nyáron ment a meló. 11-re kellett menni a lányoknak. Takarítás után 13-kor nyitás, egészen éjjel 1-ig. Nagyon fárasztó volt és megterhelő. De legalább kerestek egy kis pénzt. Bellnek határozott elképzelése volt a keresetét illetően. Szeretett volna egy saját kétkerekűt.

Aztán a tulaj elment nyaralni és a sógornőjére hagyta a pizzéria vezetését. Bell soha nem szerette azokat az embereket,akik egy kis hatalmat kapva kihasználták a lehetőséget. És ez a nőszemély éppen ilyen volt. Bell akkor már dohányzott. A "vezető" nem akarta kiadni a kötelező szünetet. Ezt a sajátos modorával értésére is adta a lányoknak. Aznap már kétszeres forgalmat bonyolítottak le és a lányok fáradtak voltak. Bell úgy gondolta tetszik, nem tetszik: ő bizony most leül és elszív egy cigit. Végül is összesen négyen voltak a placcon.

Volt kint a teraszon egy baráti társaság. Bell jól ismerte többjüket is szinte kislány kora óta. Leült közéjük az üres székre és rágyújtott volna, ha lett volna tüze.

A társaságban volt egy férfi ,akit Bell nem ismert. Meggyújtotta a lány cigarettáját,bemutatkozott és olyan szöveget vágott le, hogy Bell majd megszakadt a nevetéstől. 

A férfi jóval idősebb volt a lánynál, mégis jól érezték magukat egymás társaságában. A megbízott főnökasszonynak persze ez nem igen tetszett. Kiment és az asztaltársaság előtt rendre utasította Bellt.

A férfi, akit egyébként Alinak hívtak, azonnal a lány védelmére kelt. Hiszen rajtuk kívül már nem volt senki a teraszon. Bellt valami furcsa érzés fogta el. Őt talán még senki nem akarta megvédeni. Miért is tették volna, hisz aki ismerte  Bellt, az tudta, hogy a lány meg tudja védeni magát....

Ez valami új érzés volt. Végre valaki Őérte állt ki! Mosolyogva levette a kötényét, átnyújtotta a vezetőnek és megköszönvén a lehetőséget, hogy itt lehetett, visszaült az asztalhoz.

Egyszerűen felmondott. Már úgy sincs sok vissza a nyárból és amúgy is elege volt már a diktátorokból.

Elfogyasztott egy üdítőt, elköszönt az asztaltársaságtól és hulla fáradtan hazasétált.

Szombat délelőttönként általában a szomszéd városban voltak a próbák. Mikor vége lett az aznapi test sanyargatásnak, Bell felült a buszra és hazament. Azt sem tudta, mit kezdjen a szabadidejével. Ez lesz az első nap a nyáron, hogy nem megy dolgozni. Gondolt egyet és kiült a pizzéria szembeni parkoló szélére. Általában itt találkoztak a fiatalok. Jöttek, letámasztották a gépeket és indult is a csevej.

Így történt ez aznap is. Bell ült a padkán és várta, valaki jöjjön. És jött.

Egy fekete sportmotor állt meg éppen a lány orra előtt. A bukósisak alól csak úgy világítottak a kékes-zöld szemek. Bell rögtön megismerte. A férfi volt a placcról. Azt sem tudta, zavarában mit csináljon. Teste külön életet kezdett élni, kezei össze-vissza kalimpáltak. Ali megkérdezte a lányt, volna -e kedve motorozni vele?

- Hát hogy a fészkes fenébe ne lett volna kedve!!!

Felült a férfi mögé, derékig érő haját bicebócán betűrte a sisak alá és már indultak is. Miután a főúton vagy180-al is végigsöpörtek, a közeli gyárnál megfordultak és visszamentek a parkolóba.

Bell egész testében remegett. Még soha nem száguldott ilyen gyorsan. Nem félt. Biztonságban érezte magát Ali mellett. Hiszen Ő volt az első férfi, aki védelmébe vette...

Már néhányan ott voltak a parkolóban, mikor megálltak. Mindenki azt nézte, ki van ezzel a fekete motorral? És mit keres Bell mögötte?

A lány leszállt és megköszönte ezt a felejthetetlen élményt. Az ismeretlen motoros nem vette le a sisakot. Rikító szemein látszott, hogy ez a lány valahogy rabul ejtette.

Bell sem úgy viselkedett, ahogy szokott. Amíg ott beszélgettek, mintha elillant volna a szeleburdisága...

Megbeszélték, hogy másnap találkoznak. A lány egész nap ki volt magából fordulva. Egyik percről a másikra szerelmes lett.