6. fejezet

Valami elromlott

Múltak a hónapok…Bell egyre nehezebben oldotta meg a felhalmozódó problémákat. Albérleti lakásban éltek és semmi kilátás nem volt, hogy egyszer majd saját otthonukat csinosítgassa. A helyzet kilátástalanságát fokozta, hogy Emmáék is egyre többet hajtogatták, hogy csak ők támogatják a fiatalokat. Persze ez a téma is csak akkor jött elő , mikor   Bell egyedül látogatott haza.

Amióta világ a világ, tiltották egymástól a gyerekeket. És most mégis el kellett fogadni, ő lesz az unokájuk apja. Családtagként kellett kezelni az örök ellenséget.

Panaszkodott volna a lány, de semmi értelme nem volt.

Az első mondat után jött az “én megmondtam”, “tudtuk előre” és a “te főzted , edd is meg” című monológ.

A lány most már sokadjára maradt egyedül a bajaival.

Terhessége sem volt egyszerű. Az első négy hónapot szinte végighányta. Ahhoz képest, hogy gyarapodnia kellett volna, 6 kilót fogyott. A gyomra és a torka teljesen kikészült a sok rosszulléttől, előfordult, hogy még a hangja is elment  sok erőlködéstől.

Éjszakákon át sírt, de nem volt kivel megossza fájdalmát. Még magának sem vallotta be, depresszióssá vált.

Nagyon sokat volt egyedül. Mivel az egészségi állapota miatt Bell nem dolgozhatott, Frenkynek kellett volna eltartani a lányt, míg az otthon volt. Bell jövedelme  éppen elég volt a bérleti díjra és a rezsire. Csakhogy akkor még üres volt a hűtő… Nem kerestek annyit, hogy abból normális életszínvonalon tudtak volna élni. Nem is egy volt az igényük. Bell sokkal jobb anyagi helyzetből jött, mint Frenky. Mégis mintha Bellnek már nem is lettek volna igényei...

Általában Bell szülei oldották meg a kaja kérdést. Nem tudtak önállóan megélni.

A pénz, mint a tiszta csapvíz folyt ki a kezükből.Frenky szüleitől semmi támogatást nem várhattak, Bell szüleinek is végesek voltak a tartalékai.

Frenkynek teljesen új ruhákat kellett venni.

 Kellett, hisz jóformán egy bevásárló szatyorban elfértek a holmijai. Látszott , hogy senki nem foglalkozott vele.

A fiú teljesen elszállt magától. A legújabb, legdivatosabb ruhákban mászkált. Már nem felelt meg akármi. Még a szabadidő ruhájának az ára is egy havi füzetést tett ki.Egyforma márka a cipőből, sapkából, melegítőből, de még a kabátból is.

Bell hagyta, hogy ez így legyen.Tudta, Frenkynek még soha nem voltak ilyen drága és szép ruhái. Örült, hogy boldognak látta a férjét, aki végre megtehette, amit soha életében még;költötte a pénzt. A lány magára viszont nem szánt nagyobb összeget, hiszen napról napra nőtt a pocakja.

Frenkyt nem érdekelte semmi. Amíg a lakodalmas pénz tartott, buliból buliba ment, haverokkal italozott.

El is fogyott az összes megtakarítás. Ismét Leslievel találkozgatott. Még az esküvői tanújának is őt kérte fel. Pedig jól tudta, Bell nem szerette a férfit.

Eszébe juttatta a régi narkós időket, mikor elveszítette szerelmét. Dehát nem lehetett Frenkynek megmondani, kivel barátkozzon.

Még a lakodalomban összetáncolt pénzt is Frenkyre költötték.

Két dolog volt rendszeres náluk: a kiabálás és a csend.  Bell amikor kiborult, úgy üvöltözött mint egy félkegyelmű. Aztán rájött, teljesen felesleges strapálnia magát, szavai süket fülekre találtak. És akkor valami sokkal rosszabb jött a kiabálásnál: a csend..
 Frenky munka után mindig a kocsmában kötött ki.

Kifogás volt bőven:

 - Csak a munkatársakkal mentem inni egy sört,
 -  névnap volt,
 -  születésnap volt,
 - úgy megkívántam….

Aztán már kifogás sem kellett....

És különben is!!!

Frenkynek senki ne mondja meg, mit tehet és mit nem!!!

Már rég nem az a visszahúzódó kisfiú volt, akibe a lány annak idején beleszeretett.

El kezdte Bellt bántani, hogy milyen kövér és sértő megjegyzéseket tett az állapotos lány változó testére.

Többször elhangzott, hogy már nem is kívánja őt és azt is hangoztatta, hogy számára visszataszító a kövér nő látványa.

Ettől a lány teljesen kikészült. A férje már nem tartotta kívánatosnak és ő jelenleg nem is tehetett ellene semmit.

A közös gyermeküket horda a szíve alatt. Nem kockáztathatta a gyereke életét egy esetleges fogyókúrával...Nem is lett volna semmi értelme.

A terhesség  az csak egy állapot..

Bell akkor összesen 60 kiló volt.És 7 hónapos terhes…

Mikor a fiú rádöbbent, hogy elfogyott a pénz, másodállást vállalt a közeli gépparkban.

Biztonsági őrt kerestek, neki pedig ez kapóra jött.

Nem kellett mást csinálni, csak ott tartózkodni a telepen. Soha nem ellenőrizte senki.

Bell amikor csak tehette  meleg ételt vitt neki,télen még  radiátort is, hogy ne fázzon, váltás ruhát és mindent, amit a férje kívánt.

Frenkynek Nem volt más dolga, mint rejtvényt fejtett, rádiót hallgatott, tévét nézett vagy éppen aludt.Leginkább aludt.

Teljes mértékben ki volt szolgálva.

Bell  mindent elkövetett, hogy jó feleség legyen.

Már alig fért el az autó kormánya mögött a hasától, akkor is ment.

Teljesen mindegy volt, hogy milyen az idő: jeges esőben,viharos szélben, csúszós úton, szakadó hóban is vitte , amit születendő gyermere apja csak kért.

Frenky ha otthon volt is, leginkább aludt. Akkor lábújhegyen kellett közlekedni a lakásban. De Bell jobban járt, ha nem is volt otthon.

Vagy együtt voltak, de vitatkoztak vagy mind a ketten külön szobában töltötték az időt. Ha egyáltalán egy helyen tartózkodtak. Bell együtt  szeretett volna férjével felkészülni a kisbaba fogadására, de ebben abszolút nem volt partner Frenky.

Szinte már nem is  találkoztak. Nem egymással éltek, hanem egymás mellett.

Bell eközben vagy a kis albérleti lakásban vagy az utcán, töltötte a szülésig még hátralévő heteit.

Gyönyörű tavasz volt. Színesebbnél színesebb viragot hoztak a fák,  madárcsicsergés hallott még a város legforgalmasabb részén is. A park csodálatos színkavalkádja elvarázsolta Bellt.

Sokat időzött itt. Annak idején ide bújtak el Frenkyvel  a világ szeme elől. Hosszú órákat ült a padon és élvezte a természet szebbnél szebb adományait. Rohanó emberek fel sem fedezték, mennyi szépet és varázslatos dolgot rejt az őket körül ölelő világ .

Sokszor boldogság öntötte el a lelkét, élvezte az állapotát. De  egyre gyarapodtak a rossz érzések is..

 A legszebb dolog, mit az élet adhatott nekik, egy közös szerelemgyerek ..Akire fiatalkorukban vágytak ..

Borzasztó volt még belegondolni is: egyszerűen nem tudták ezt a gyönyörű érzést együtt átélni.

És már csak pár hét volt vissza a közös babájuk érkezéséig

Bellnek teljesen felborult az életciklusa. Nappal pihent, éjjel nem tudott aludni.

Este kezdett pakolászni, tévét nézni, takarítani. Egész éjjel csattogtatta a távirányítót.
5 hónapos kismama volt, mikor vett egy 3000 darabos puzzle-t és el kezdte kirakni. De csakis éjszaka. Legalább lefoglalta magát. 

Frenkyt nem zavarta, nem is egy szobában eludtak.

Ez is csak azt az érzést erősítette a lányban, hogy nem felel meg a férjének.. Önértékelsi problémája egyre csak mélyült.

 Az idő múlásával azonban egyre nehezebb volt a földön térdelni, féloldalt feküdni. Már semmilyen pozíció nem volt kényelmes. Talán, ha 50 darab hiányzott még a képből, mikor Bell érezte itt az idő.

Először még lefeküdt a vetett ágyra, hátha elmúlik az a feszítő érzés, de a görcsök egyre sűrűben jöttek. Szülési fájdalmak voltak ezek és rögtön 5 percesek.

Bell telefonált Samnek, azonnal induljon érte. Összeszedte minden erejét és átment a másik szobába, hogy felébressze Frenkyt.

Eljött az idő, hogy életet adjon közös gyermeküknek.

A házasságuk már-már válságban volt. Se tisztelet se bizalom egymás felé….

Talán a baby érkezése segít átlendülni ezen a helyzeten…..